„A gyermek születésének pillanatában egy anya is megszületik”
Mi nők is új dimenzióba lépünk a gyermekeink megszületése által, nem sokat tehetünk ellene, hiszen hormonálisan is átalakulunk.
Ezt a változást, mindenképpen, akár észrevesszük akár nem, így is úgy is tudatosítanunk kellene magunkban, hogy nem csak mi neveljük gyermekeinket, hanem ők is nevelnek minket, hiszen általuk lettünk anyák. Legyünk erre nyitottak.
Minél nyitottabbak leszünk a változásra annál eredményesebb lehet a nevelésünk.
A gyermekneveléssel kapcsolatban nem szabad általánosítanunk, előre kidolgozott nevelési tervet követni, ugyanis amennyire gyermekeink eltérnek külsőleg egymástól, legalább annyira eltérnek a belső tulajdonságaikat tekintve is. És ez az eltérés már az első percben, amikor megszületnek észlelhető.
Eredményesebbek lehetünk, ha személyre szabottan neveljük őket. Ha alaptulajdonsága a makacsság, érdemes ebből visszafogni, és fordítva.
Én pl. mint szülő szoktam engedni, hogy néha “legyőzzenek”, igazuk legyen az adott szituációban, ezzel is esélyt adok a felnőttkori kezdeményezőkedvüknek, megalapozhatok egy kis bátorságot bennük, hiszen gondoljanak csak bele, kezdetben csak velünk szülőkkel tudnak harcot vívni, csak rajtunk keresztül tudják érvényesíteni, tesztelgetni, hogy mire is képesek ők valójában, és igen, ezt teszik éjjel és nappal. Hogyha mindig mi győzzük le gyermekkorban őket, akkor apadhat a kezdeményezésük egy idő után, mert már magukba szívták, hogy nem lehet esélyük.
Nevelés tekintetében nincs könnyű dolgunk, hiszen az első pár években részökről konkrétan hiányzik a verbális kommunikálás. De szerencsére a kommunikálásnak van többféle fajtája, az ők esetükben többek között a rajzaikon keresztül is nyerhetünk betekintést a világukba.
A gyermekrajz képi nyelven megírt beszéd.
A kisgyermek kezdetleges rajzai és azok fejlődése segíti az írás kialakulását, létfontosság tehát, hogy rajzolhasson a gyermek.
A gondos anyuka már nagyon korán hagyja alkotni csemetéjét, gyurmát, festéket-zsírkrétát ad a kezébe, hogy dolgozzon, fejlődjön. Nekünk anyáknak feladatunk, hogy biztosítsuk számukra a lehetőségeket. Papírt, színes ceruzákat adjunk oda nekik, és főleg nagyon fontos, hogy ne szóljunk bele abba, hogy mit hogyan milyen színekkel és formákkal kellene rajzolni. Hagyjuk őket szabadon szárnyalni. Hiszen ők így fejezhetik ki érzéseiket, ha ebbe beleszólunk, akkor elmarad egyrészről a valódi sikerélményük, másrészről pedig elmarad az önkifejeződés és ennek fejlődése is, hiszen valamilyen szinten elnyomás alá kerül mindez. Túl korán fogja elkezdeni a tudatos életet, elnyomva ezzel az ösztönös megnyilvánulásokat.
Magunk után nyomott hagyni!
Minden élő halandó vágya
A firka már 1 éves kor alatt is előfordul. Itt még a nyomáshagyás és a mozgás öröme vezérli őket, mozgásban is kezdik utánozni a felnőtteket.
Szívesen firkálgat bármivel bármire, pl. ujjaival, a spenóttal, kakaóval az abroszra húz vonalakat, vagy tapétára firkálgat egy nagyobb testvérétől megkaparintott íróeszközzel, vagy koszos kezével a falra, vagy bottal a homokba.
Nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy némi következtetéseket vonjon le egy anya ezekből a firkákból. Pl. mozgékony, akaratos, hangoskodó kisgyermek a jelleméhez hasonló ábrákat hoz létre: nagy tereket foglal el, nagy lendülettel rajzol, szögeket, sarkokat, egymást keresztező vonalakat tartalmaz az alkotása.
Míg a csendes, magába elpepecselő, inkább visszavonul, és nem kezdeményező vajon milyen rajzokat hozhat létre? Mivel lazábban tartja az íróeszközt, ezért halványabbak, bizonytalanabbak a megrajzolt vonalak, kisebb helyre szorítja be munkáját, az nem foglal el nagy helyet.
Fontos megjegyezni
Egy jel nem jel!
Azt rajzolják le amit ahogyan éreznek, ez nem biztos, hogy hasonlít a valósághoz, illetve ahhoz ami a valóságban van körülöttük. De azzal mindenképpen egyezik ahogyan Ők éreznek a körülöttük zajló történésekkel kapcsolatban.
Legközelebb a rajztól az írásig vezető útról számolok be.
Oldal ajánlása emailben
X
