Kézíráselemzés

Firkáink = Önmagunk

Információ Önmagunkról – Önmagunknak.

Nem sok jelentőséget adunk a spontán firkáinknak.

Sőt….egyfajta pótcselekvésként, pl. telefonálás közben, órán, vagy egy szakmai előadáson (ami nem feltétlenül unalmas, de sokan csak így tudnak az előadóra jobban koncentrálni) az előttünk lévő papírra ösztönösen rajzolgatunk ezt – azt….. Van, hogy tudatosan értelmes dolgokat, de van, hogy csak úgy szabadon jár a kezük gondolkodás nélkül össze – vissza……, valamilyen érdekes, megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan irányítás alatt. S mint ahogyan az álmokra, és egy-egy elszólásainkra azt szoktuk mondani, hogy „ Freudi elszólás”, éppen úgy a firka is részben a tudattalan tartományunk kivetítése. Az így keletkezett rajzok – firkák hatást válthatnak ki: pl. megnyugvást, jó kedvet, optimizmust, kreativitásunk fejlődését, logikai készségünk javulását, a már említett koncentráció növekedését vagy előfordulhat, hogy zaklatottságot, levertséget, elterelődést, érzelmek előtérbe kerülését eredményezhetik.

Ki hinné, de már az is sokat elárul rólunk, hogy az előttünk álló papírt mint lehetőséget, hogyan kezdjük el ösztönösen kihasználni. Ez alatt azt értem, hogy a lapot mint teret hol érintjük meg az íróeszközzel, hol kezdünk el rajta „alkotni”. Lent, fent, középen? Jobb vagy bal oldalon? picike vagy ÓRIÁSI alkotásokat kezdünk el firkálgatni? Folytatása következik…….

Rajztól az írásig

A gyermekek 1 évesen már egyszerű formákat rajzolnak.

 A gyermekrajzok fejlődését 1,5 éves kortól követhetjük nyomon.

Itt még nem az ábrázolás öröme a cél, csak a mozgás és a nyomáshagyás.

Még felismerhetetlen dolgokat alkotnak a papíron.

De már közvetítenek magukról ezt azt.

Eleinte csak véletlenszerű pontok jelennek meg a ceruza megtámasztása miatt a papíron, és amikor ezt észreveszi a kisgyermek akkor ezekből a pontokból kezdenek alakulni a vonalak.

Szép lassan minden elemet megtanulnak, ezután összerakják ezeket az elemeket. Így alakul ki a papíron a háztető, füst, négyzet…stb

 Ekkor még mindkét kezét használja, ettől nem szabad megriadnunk, hiszen a kézkialakulatlansága ebben a korban még természetes, és ez még a fejlődés során több alkalommal elbizonytalanodhat.

Nem érdemes kifestő könyveket venni bölcsődés korú gyermekeinknek.

A fiúk kezdetben főleg lengővonalakat firkálgatnak, míg a lányokra a körkörös mozdulatok a jellemzőbbek.

 Előfordulhat, hogy egy gyermek 2 évesen jól beszél, ebben az esetben nincs szüksége annyira, arra, hogy rajzoljon, hiszen képes valamilyen szinten kibeszélni magából a dolgokat.

 3-4 éves korban az érzelmek megjelennek a gondolkodásban és a papíron is.

A rajzok kezdenek felismerhetővé válni.

Az életben is képes már megkülönböztetni magát másoktól és ez a rajzának fejlődésében is nyomon követhető.

 4 évtől elkezd fejlődni az emberábrázolás.

Kezdetben a fej, törzs jelenik meg, majd részletesebben szem, orr stb.

6 évesen már akár profilt is tudnak rajzolni.

Jellemző erre az életkorra, hogy többet tudnak, mint amennyit meg tudnak jeleníteni a papíron.

5-6 éves korban nem azt rajzolják le amit látnak hanem amit tudnak a dolgokról.

5 évesen már egyre értelmesebben rajzolnak: gonosz boszit csúnyának, királylányt szépnek.

Javulnak az arányok, tükrözve ezzel a valóságos ember-alak méretarányokat.

 7 évesen egyre inkább megjelennek az érzelmek az embereket ábrázoló arcokon.

 8-10 éves korukban még örömmel rajzolják le a család tagjait, majd később már sejtik, hogy sokat elárulnak a rajzaik által saját magukról.

Megjelenik a tudatosabb gondolkodás és ezzel párhuzamosan kissé már szabályosabbak lesznek a rajzok is.

 9 éves korban azt rajzolja le amit lát.

Előfordulhat, hogy a rajz minősége kis visszaesést mutat, ez életkorral jár, kivétel lehet ez alól a tehetségesebb gyermekek rajzai.

12 évesen pedig már csökken a jelentősége a rajzoknak, hiszen az írás, mint kommunikációs forma dominál és a rajzok tudatosabbak.

 Érdekesség, hogy serdülőkorra újból megjelenhet átmenetileg a nyomáshagyás öröme: pl díszítettség a lányoknál, feszültség levezetés miatt a firkák, a lengővonalak megjelenése pedig a düh jelenlétére enged következtetni minket.

 Mi grafológusok nézzük azt is, hogy hány éves korra mit kellene már tudnia lerajzolni.

Figyeljük a ceruzafogásukat, 3 évtől már lassan normális ceruzafogással kell rendelkezniük, de legkésőbb 6 éves korukra mindenképpen.

Mégegyszer!!!!!

Egy jel nem jel! Egy jel alapján még ne ruházzuk fel gyermekeinket egy tulajdonsággal.

Legközelebb a vizsgálati szempontokat vázolom fel azt, hogy gyermekrajz elemzése során mit vizsgálunk.

 

Gyermekrajzokról

„A gyermek születésének pillanatában egy anya is megszületik”

Mi nők is új dimenzióba lépünk a gyermekeink megszületése által, nem sokat tehetünk ellene, hiszen hormonálisan is átalakulunk.

Ezt a változást, mindenképpen, akár észrevesszük akár nem, így is úgy is tudatosítanunk kellene magunkban, hogy nem csak mi neveljük gyermekeinket, hanem ők is nevelnek minket, hiszen általuk lettünk anyák. Legyünk erre nyitottak.

Minél nyitottabbak leszünk a változásra annál eredményesebb lehet a nevelésünk.

A gyermekneveléssel kapcsolatban nem szabad általánosítanunk, előre kidolgozott nevelési tervet követni, ugyanis amennyire gyermekeink eltérnek külsőleg egymástól, legalább annyira eltérnek a belső tulajdonságaikat tekintve is. És ez az eltérés már az első percben, amikor megszületnek észlelhető.

Eredményesebbek lehetünk, ha személyre szabottan neveljük őket. Ha alaptulajdonsága a makacsság, érdemes ebből visszafogni, és fordítva.

Én pl. mint szülő szoktam engedni, hogy néha “legyőzzenek”, igazuk legyen az adott szituációban, ezzel is esélyt adok a felnőttkori kezdeményezőkedvüknek, megalapozhatok egy kis bátorságot bennük, hiszen gondoljanak csak bele, kezdetben csak velünk szülőkkel tudnak harcot vívni, csak rajtunk keresztül tudják érvényesíteni, tesztelgetni, hogy mire is képesek ők valójában, és igen, ezt teszik éjjel és nappal. Hogyha mindig mi győzzük le gyermekkorban őket, akkor apadhat a kezdeményezésük egy idő után, mert már magukba szívták, hogy nem lehet esélyük.

 Nevelés tekintetében nincs könnyű dolgunk, hiszen az első pár években részökről konkrétan hiányzik a verbális kommunikálás. De szerencsére a kommunikálásnak van többféle fajtája, az ők esetükben többek között a rajzaikon keresztül is nyerhetünk betekintést a világukba.

 A gyermekrajz képi nyelven megírt beszéd.

A kisgyermek kezdetleges rajzai és azok fejlődése segíti az írás kialakulását, létfontosság tehát, hogy rajzolhasson a gyermek.

A gondos anyuka már nagyon korán hagyja alkotni csemetéjét, gyurmát, festéket-zsírkrétát ad a kezébe, hogy dolgozzon, fejlődjön. Nekünk anyáknak feladatunk, hogy biztosítsuk számukra a lehetőségeket. Papírt, színes ceruzákat adjunk oda nekik, és főleg nagyon fontos, hogy ne szóljunk bele abba, hogy mit hogyan milyen színekkel és formákkal kellene rajzolni. Hagyjuk őket szabadon szárnyalni. Hiszen ők így fejezhetik ki érzéseiket, ha ebbe beleszólunk, akkor elmarad egyrészről a valódi sikerélményük, másrészről pedig elmarad az önkifejeződés és ennek fejlődése is, hiszen valamilyen szinten elnyomás alá kerül mindez. Túl korán fogja elkezdeni a tudatos életet, elnyomva ezzel az ösztönös megnyilvánulásokat.

 Magunk után nyomott hagyni!

Minden élő halandó vágya

 A firka már 1 éves kor alatt is előfordul. Itt még a nyomáshagyás és a mozgás öröme vezérli őket, mozgásban is kezdik utánozni a felnőtteket.

Szívesen firkálgat bármivel bármire, pl. ujjaival, a spenóttal, kakaóval az abroszra húz vonalakat, vagy tapétára firkálgat egy nagyobb testvérétől megkaparintott íróeszközzel, vagy koszos kezével a falra, vagy bottal a homokba.

Nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy némi következtetéseket vonjon le egy anya ezekből a firkákból. Pl. mozgékony, akaratos, hangoskodó kisgyermek a jelleméhez hasonló ábrákat hoz létre: nagy tereket foglal el, nagy lendülettel rajzol, szögeket, sarkokat, egymást keresztező vonalakat tartalmaz az alkotása.

Míg a csendes, magába elpepecselő, inkább visszavonul, és nem kezdeményező vajon milyen rajzokat hozhat létre? Mivel lazábban tartja az íróeszközt, ezért halványabbak, bizonytalanabbak a megrajzolt vonalak, kisebb helyre szorítja be munkáját, az nem foglal el nagy helyet.

Fontos megjegyezni

Egy jel nem jel!

Azt rajzolják le amit ahogyan éreznek, ez nem biztos, hogy hasonlít a valósághoz, illetve ahhoz ami a valóságban van körülöttük. De azzal mindenképpen egyezik ahogyan Ők éreznek a körülöttük zajló történésekkel kapcsolatban.

Legközelebb a rajztól az írásig vezető útról számolok be.

 

 

Miért grafológia?

Mint ahogyan a külső kinézetünket úgy a belső világunkat sem láthatjuk a maga teljes valóságában. Ezt – azt tudunk magunkról. de leginkább csak tapogatózunk. Külső kinézetünkről egy tükör segítségével sokat megtudhatunk. Ahhoz, hogy a belső tulajdonságainkról is 100%-os képet, tükröt kapjunk valami olyasmit kellene segítségül hívnunk amihez megfogható közünk van, valami olyasmit ami tőlünk ered, amit mi alkottunk, hiszen mi más lenne ennél hitelesebb. Amikor tükörbe nézünk, biztosan tudjuk, hogy magunkat látjuk. Amikor ránézünk saját kézírásunkra felismerjük azt. Amennyire nem egyforma  a külsőnk, annyira nem egyforma a belsőnk sem, nem csoda ha a kézírásunk is eltér a másik ember kézírásától. Egyedi és megismételhetetlen akárcsak mi magunk. Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma írás. Kézírásunk képes tükröt mutatni, rengeteg információt hordoz rólunk -nekünk. Szakember segítségével megtudhatjuk azt amit meg akarunk magunkról tudni.

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!